Simon Tibor 1965-ben született, sportolói karrierje során nagyon hamar a Ferencváros és a magyar labdarúgás ikonikus alakjává vált.
Neve egybeforr a „Fradizmussal”, gyakorlatilag ő az egyetlen játékos, akinek a nevét a mai napig minden meccsen skandálja a B-közép, az egyesület legendás szurkolói keménymagja.

A 90-es években három bajnoki címet nyert a Fradival, játszott a Bajnokok Ligája főtábláján, 16-szor szerepelt a válogatottban.

Játékos pályafutását befejezve, 1999-től sem távolodott el a futballtól, nekiállt, hogy megvalósítsa egyik gyerekkori álmát, sikeredzővé akart válni.

Egykori csapat- és játékostársai, az akkori és a mostani szurkolók, a szakértők és a kritikusok is mind-mind egyetértenek abban, hogy Simon neve örökre egybeforrt a küzdeni akarással, a kitartással, a szenvedéllyel és a lelkesedéssel.

Nyilatkozta egyszer, amivel nemcsak híressé, de példaértékűvé is vált minden sportszerető ember szemében. Sporttevékenysége, szellemisége és eredményei mellett vitathatatlan és egyedülálló szerepe volt abban, hogy a Ferencvárosból kultusz, majd intézmény vált napjainkra. Ő volt az, aki minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a szurkolók és a sajtó közvetlen közel kerülhessen a csapathoz, ő ismerte fel ennek felülmúlhatatlan erejét, és az ő közbenjárásával lett szétrobbanthatatlan a Fradi közösség.

Simon már egészen fiatalon beállt jó pár nemes cél mögé. Rengeteg jótékonysági tornát szervezett, bonyolított és támogatott egyben. Még játékosént eldöntötte, hogy ez nem csak egyfajta fellángolás, vagy pillanatnyi állapot a részéről, sokkal inkább életcél. Harminchárom évesen még 1999-ben létrehozta, megalkotta alapítványát, melynek keretein belül a szegényebb sorsú, segítségre szoruló gyerekek támogatását határozta meg küldetéséül.

Simon Tibor 2002-ben sajnálatos módon egy szórakozóhelyen verekedésbe keveredett, és olyan sérüléseket szenvedett, hogy néhány nappal később, 2002. április 23-án belehalt sérüléseibe.